Szerelem, szex, romantika, humor, krimi, mindez egy izgalmas, egyúttal mindenben a hitelességre törekedő regényben.

Kényszeress című, bűnügyi szállal és humorral fűszerezett, erotikus, romantikus regényem 2016. áprilisában jelent meg a Kalliopé Kiadó gondozásában.

A regény születéséről

Egy nagyon felkapott, és számomra csalódást okozó beststeller regény miatt határoztam el 2013 januárjában, hogy "bosszúból" írok magamnak egy regényt, egy sokkal jobbat annál, mint amit olvastam, és ha már írok, akkor természetesen a saját önző szempontjaim és kitekert elképzeléseim szerint teszem.

Számomra az átlagnál fontosabb a hitelesség és a kidolgozottság, például engem szörnyen bosszant, ha akár egy könyvben vagy egy filmben egyik pillanatról a másikra új helyszínen találjuk a szereplőket, vagy hasonló követhetetlen ugrások történnek térben és időben, mert bennem az ilyen elnagyolt események azt az érzést keltik, hogy a szerzőnek nem volt türelme vagy ötlete rendesen kidolgozni a szálat, és egy ponton túl már pimaszságnak tartom az olvasó/néző fantáziájára bízni ezeket a dolgokat.

Meglehet, egyedül vagyok ezzel a véleményemmel, de engem igenis érdekel, hogyan kerülnek a szereplők egyik helyről a másikra, még ha csak egy villanásnyi pályaudvari jelenettel is történik a kérdés megoldása. Még ennél is fontosabb számomra a hitelesség, bár nem vitatom, hogy az igazán jó történeteknek nem kell feltétlenül valóságos helyekhez kötődniük, vagy helytálló adatokkal szolgálniuk, én mégis olyan regényt akartam írni, amelynek minden elemét górcső alá lehet venni.

Teljesen átlagos, dolgozó hétköznapi emberként munka után esténként, és hétvégente írtam, illetve végeztem a rengeteg kutatómunkát, ami a sztori hiteles kidolgozásához elengedhetetlenül szükséges volt, illetve gyakran megesett, hogy egy-egy szál folytatására több ötletem is akadt, vagy pont ellenkezőleg, éppenséggel egy sem, ezért hosszabb-rövidebb szünetekre kényszerültem, így végül három év alatt készült el a regény.

Az utolsó két fejezet írása közben merült fel bennem először a gondolat, hogy talán megpróbálhatnám kiadatni a könyvemet, mert szörnyen szerénytelenül úgy véltem, semmivel sem írtam rosszabbat, mint az a bizonyos bestseller, aminek az olvasására fordított minden percet pazarlásnak érzek még ennyi év múltán is. Ahogy pakolgattam magamban a kiadás mellett és ellen szóló érveket, bumerángként tért vissza hozzám újra és újra az a gondolat, hogy ha csak összesen két embert sikerül a regényemmel kellemes olvasásélményben részesítenem, akkor már megérte a sok belefektetett idő és energia, így végül ráléptem a magánkiadás számomra teljesen ismeretlen, eléggé göröngyös, és költséges útjára.
Minden ember szeretne maradandót alkotni, és én is ilyen gyarló, nagyravágyó ember vagyok, ezért leírhatatlan öröm volt számomra a könyvesboltok polcán megpillantani a regényemet.